Attila Könyve
Előszó
Sosem írtam még előszót, de most engem ért a megtiszteltetés. Valamikor 2015-ben ismertem meg Attilát. Egy igazi egyéniség áll előttem, kissé furcsának tűnő jellemmel, de határozott mondanivalóval. Egy közös témánk volt, mégis két külön világban éltünk. Ennek ellenére nem sokkal később együtt tevékenykedtünk az UFO kérdéskörrel kapcsolatban. Kezdődött azzal, hogy közös beszélgetésekre gyűltünk össze egy közös barátunknál. Bármikor fel tudom idézni a félhomályba burkolózó szobát; a sötétbarna asztalt, ami köré ültünk, a villanykörte gyér fényénél megcsillanó vérvörös bort a poharunkban, és az éjszakába nyúló eszmecseréket. Ötletek, találgatások, magyarázatok, álmodozások, élmények, más-más nézőpontok – mind gondolkodásra késztetnek mindannyiunkat. Attilával sokszor útra keltem: helyszíneket kerestünk fel, eseteket vizsgáltunk és élménybeszámolókat hallgattunk meg. Voltunk Székesfehérváron, Balatonedericsen, Füzesabonyban, Szegeden, Pomázon, Egerben és még ki tudja hány helyen. Hogy tudott ennyire összeszokni két ember, akiket bár ugyanaz a téma érdekel, mégis, kis túlzással szinte teljesen más nézeteik vannak vele kapcsolatban? Valószínűleg mindkettőnket ugyanaz hajtott: világunk realitásának megismerése. A könyvben foglaltak valóságtartalmával lehet egyetérteni vagy nem – és én sokszor nem értek egyet -, de kellő alapossággal összegyűjtött munka áll mögötte. Az olvasó megismerkedhet az UFO kutatás exopolitikai ágával, rengeteg médiumi üzenettel, az ősmagyarság és az ezoterika különböző elméleteivel; valamint azok képviselőinek érdekes álláspontjával. Szortírozhatunk közöttük és továbbgondolhatjuk azokat. Andre Gide francia író, aki korának elfogadott eszméi ellen szólt fel, idézete pontosan ide illik: „Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de kételkedj azokban, akik azt hiszik megtalálták.” Az UFO kutatás, a földönkívüliek jelenléte még most sem tartozik az elfogadott tények közé, pedig annyi hiteles eset és adat áll rendelkezésünkre, hogy mindenki számára egyértelműnek kellene lennie: valami történik körülöttünk. Attila könyve olykor szókimondó, de végtelenül őszinte és nagyon sok érdekességet tartalmaz. Kívánom, hogy az Örökkévaló kísérje könyve útját, valamint az Övét is, hogy megtalálja azt, amit mindannyian keresünk: az Igazságot, és hogy miért vagyunk itt, ezen az élettől nyüzsgő bolygón.
Miskolci László, 2018, Kazár
Spirituális kalendárium
A mai kor modern embere, ha már elege van a felfokozott tempóból, a hajtásból, a teljesítménykényszerből, nyugalomra vágyik. Sokan kezdik ma már észlelni, hogy valami nincs rendben a világgal. Újfajta mozgalmak és régi korokból visszahozott filozófiák kerülnek elő az asztalfiókok mélyéről, minden sarkon egy guru vagy táltos hirdeti a maga vélt vagy valós igazságát. A ma embere ismét kezdi keresni a lelki békét, csatlakozik szektákhoz, diétázik, agykontrollt, meditációkat végez, horoszkópot készíttet, csodadoktorokhoz jár. Előkerül a könyvtárak polcairól Lao Ce, Konfucse, Paracelsus, Helena Blavatszky, Platón, Hermész Triszmegisztosz, Sai Baba, Hamvas Béla, Badiny Jós Ferenc, Papp Gábor, Kisfaludy György megannyi könyve, egyes körökben a Védákról vagy a Kabbaláról folyik az eszmecsere.
A spiritualitásnak két fő irányzata van. Az első az exoterikus, ide tartoznak a fő világvallások,mint a hinduizmus, kerszténység, buddhizmus, dzsainizmus, iszlám, judaizmus és az animizmus. A másik az ezoterikus. Ez abban különbözik az elsőtől, hogy míg az mindenki számára ad egy dogmatikus rendszert, sokszor ellentmondó tételekkel, addig az utóbbi a beavatottaknak, a vájt fülűeknek szól. Az ezoterikán belül is sokféle mozgalom létezik illetve létezett, ezeket felsorolni is sok. Régen a bogumilok, a katharok, a templomos lovagok, a rózsakeresztesek, az ariánusok számítottak nagy misztikusoknak, addig ma a teozófusok, az antropozófusok, az univerzisták, a mai gnosztikusok tartoznak ebbe a körbe. A sokféle iskolának vannak közös alapjai, például a karma és a reinkarnáció tanát mindegyik hirdeti, a szellemi világ hierarchiáját, az angyalokat, szellemeket, elementálokat is számba veszik. Az ezoterikus okkultisták számára Isten nem antropomorf, hanem az a szellemi szubsztancia, amelyből kiárad maga az élet. Ez a minőség hozza létre az anyagot is. Benne, belőle, általa, ahogy a mise mondja, csak már a papok nem értik, mert nem beavatottak. Itt most nem akarok bonyolult téridő-fizikai fejtegetésekbe kezdeni, helyette egy olyan munkát adok közre, melyben összegyűjtöm a különféle vallási rendszerek és hagyományok szentjeit, angyalait, istenségeit. Ez amolyan spirituális ki-kicsoda akar lenni. Mindenki eldöntheti, melyik a neki szimpatikus szellemi erő, vagy felismerheti azt az angyalt, istenséget, akitől eddig a legtöbb segítséget kapta. Remélem, hogy segít ez a kis írás elmélyülni a szellemi világban. Azok, akik rendelkeznek valamilyen tapasztalattal, mondjuk tisztán-látók, vagy meditálnak rendszeresen, már eddig is tudtak kapcsolatot teremteni a szellemi világ lényeivel. A listákat végignézve most azt fogják tapasztalni, hogy találnak azonos feladattal bíró lényeket minden hagyományban. Így imáikat nyomatékosíthatják, ha nem csak egy szellemiséghez fohászkodnak, hanem megszólítanak több isteni lényt is egyszerre. Mondjuk gyermekáldás érdekében egy imában lehet megszólítani Szűz Máriát, a görög Hérát, a sumer Istárt, a viking Friggát, a kelta Danut is. Ezek mind testvérei egymásnak, hasonlók. Ilyen analógiával lehet élni más esetekben is.
Szerkesztette és összeállította:
Miklós Attila
Spirituális naptár
Szerkesztette és összeállította:
Miklós Attila
Elektromos orgonák
Hogy mégis belekezdtem ebbe a munkába, azt az indokolta, hogy a hazai könyvpiacon nem találtam olyan átfogó könyvet, ami az elektronikus orgonák felépítését, működését tárgyalná. Amit kapni lehet, az leginkább amatőröknek ajánl megépíthető amatőr konstrukciókat, de azok sokszor nem elégítik ki a legmagasabb igényeket. Én magam nem vagyok zenész, nem is játszom hangszeren, de viszont már régóta rabul ejt a hangszerek királynőjének a varázsa. Műszaki szemmel figyelem ezt a csodát, amit orgonának hívnak. És persze a zenehallgató fülével is.
35 év robogás
Ma a 21. század embere számára természetes, hogy A pontból B pontba sokkal gyorsabban juthat el, mint azt korábban gondolta volna. Európa szerencsésebb tájain a jól karbantartott pályákon nem gond ma már 230 Km/h sebességgel utazni a vasúton, de nem volt ez mindig így. Az elmúlt évszázadban a vasúti járműgyártás, azon belül is a mozdonytervezés- és építés is nagy ugrásokkal haladt előre. Az egyik legnagyobb változást a vasutak villamosítása jelentette, elindult hódító útjára az 50 periódusú rendszer és vele karöltve az aszinkron motoros mozdonyok karrierje. A legkorszerűbb vontató járművek ma mind ilyen felépítésűek, a szaksajtóban és a velük foglalkozó szakkönyvekben bemutatásra kerülnek. Ezek mellett nagyon sok múltidéző írásmű jelenik meg és amióta hazánkban is van már a nagyközönséghez is szóló vasúti folyóirat, egyre többen érdeklődnek a vaspályák világa iránt, divattá vált a vasutat fényképezni, mellékvonalakat bejárni, különvonatozásra befizetni, mozdonyparádékra járni. Valóságos nosztalgia- és retróhullám söpör végig ezen a téren is, rengeteg visszatekintő könyv jelenik meg az utóbbi időben. Ez a könyv most hiányt is pótol, bár sokan közöltek már Kandó Kálmán munkásságáról, életművéről írásokat, de nem született még olyan mű, ami a MÁV fázisváltós villamos mozdonyait és azok 35 éves szolgálati idejét részletesen bemutatta volna a gyártástól a selejtezésig. Egy hasonló könyvnek évtizedekkel korábban kellett volna megjelenni, mert akkor még éltek azok a mozdonyvezetők, reszortosok, műhelyfőnökök és a javítást végző öreg szakik, akik nap, mint nap testközelből látták ezeket a robusztus gépeket, utaztak rajtuk vagy javították őket. De akkor a kutya sem volt kíváncsi az ő tapasztalataikra, senki sem kérdezte-kutatta az emlékeiket, hogy megírja őket. Ezért sajnos hátrányban vagyunk, csak a rögzített tényekre tudunk támaszkodni, a meglévő dokumentumokra és száraz műszaki adatokra. Pedig jó lett volna néhány anekdotát, megtörtént esetet is bemutatni, de talán néhány újságcikk javít a helyzeten. Ennek a munkának nem célja a teljes Kandó-életmű bemutatása, hiszen azt már sokan, sok helyen megtették, kizárólag a V40-es és V60-as mozdonysorozat pályafutását és esetleges utóéletét járja körbe, nem megfeledkezve a VF003-as fékmozdonyról sem.
Oroszlánbőgés
Az 1950-es évek végén a Magyar Államvasutak komoly dilemma előtt állt. A szovjet nyomásra, Sztálini mintára bevezetett tervgazdálkodás előírta, hogy a magyar vasúti hálózaton a villamosítást tovább kell folytatni. Már a II. világháború kitörése előtt tervben volt a Budapest—Miskolc, a Budapest—Balatonszentgyörgy, és a Budapest—Szolnok vonalak villamosítása a Keleti Pályaudvarról kiindulva. Verebélÿ László már 1918-ban elkészítette azt a listát, amelyen a 16 legfontosabb vasútvonal villamosítása szerepelt, még a történelmi Nagy-Magyarország határain belül. A lajstrom Trianon után pár vonalra szűkült, de így is adott bőven munkát. Ám még valami hiányzott, ez az a bizonyos főniciai találmány, a pénz volt. Angol hitellel végül 1934-ben Hegyeshalomba befutott az első, Kandó Kálmán által alkotott mozdony által továbbított szerelvény, és úgy látszott, hogy a Miskolc Tiszaira 1944-ben elérhet a felsővezeték. De a nagyhatalmak másképp döntöttek. A háború után az újjáépítés volt a legfontosabb, így csak 1949-re lehetett a villamos üzemet teljesen felvenni az 1-es vonalon. A villamosítást folytatni kellett, az 1. ötéves terv végére be kellett volna fusson az első villamos vonat Miskolcra, a „magyar vas és acél fővárosába”. De nem volt megfelelő mozdony, mert a MÁV makacsul ragaszkodott az aszinkronmotorhoz, pedig a fázis-periódus átalakítós mozdonyok korszaka csak az 1970-es évek végétől jött el, ekkorra érett be a technika, ami lehetővé tette megvalósulásukat. A Ganz Villamossági Gyár már 1947-ben felajánlotta egy Bo’Bo’ elrendezésű, Ward-Leonard villamos mozdony tervezését és gyártását.