A tudós macskája

Most egy igen érdekes kis eszmefuttatás következik térről, időről, dimenziókról. Mert mi is a tér? Mi az idő? Á, csak olyan paraméter, nem kell vele törődni, mondja egy vaskalapos. Tényleg? De ha valami csak térben létezik, időben nem, akkor az van vagy nincs? Ha valami egy pikoszekundumig sem létezik, akkor az nincs is. Tehát valamekkora időtartamig léteznie kell, hogy egyáltalán beszélni lehessen róla. Ha valami térbeli, akkor van kiterjedése. Tehát kifelé terjed. Ekkor már be kell lépjen az idő, hogy dinamikus legyen a változás. A kvantumfizika szerint egy hullámvilágban élünk, és semmi sem kompakt. Az ezoterika szerint minden csak illúzió, Májá fátyla. Káprázat. Igaz mind a két megállapítás. Ami szilárdnak látszik, csupán rezgő ré-szecskék speciálisan rendeződött halmaza.

 

 

Egyik sem, de mind a kettő. Ez egy paradoxon, egy időellentmondás. De előbb ismerjük meg az elemeket. Nem a periódusos rendszerét, hanem az őselemeket! Azt mondja; tűz, víz, levegő és föld. Az ókoriak így nevezték ezeket. No, hát a tűz az atya, a víz az anya, ez a két fő teremtő minőség van az univerzumban. Ezek térforrások, képesek egymást modulálva másolatokat kelteni. Ahogy egymásra hatnak, úgy lesz minden tele információval.

 

A levegő elem maga az energia, és az információ. A mesebeli pegazus. Egy különleges kvantum, a térkvantum, vagy Szent Szellet, a mindenen átfújó szél. A vallás szent-léleknek hívja, ez tartja fent a világot, szüntelen kiáradásával. A föld elem, maga az anyag, a neutron. Isten hat nap alatt teremté a földet (így, kis f betűvel), mert nem a Föld bolygóról, hanem a föld elemről van szó. A neutron gerjesztésével lehet létrehozni a protont és az elektront is. A neutron fényt tárol, ez működteti. A fel-színén furcsa réteg van, a Planck-felszín. Ez a mondabeli aranygyapjú, amit az argonauták keresnek. Egy mondás – kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok.